Nagyszüleink, szüleink otthonából, örökségéből ismerősek lehetnek nekünk még a színes mázas, festett virágokkal díszített tálak, vázák, csuprok, bögrék, melyek egy része gyakran a falak éke volt. A "díszítéshez" leginkább a városlődi Kőedénygyár járult hozzá: két évszázadon át alig akadt olyan család, akinél ne lett volna jellegzetes kerámiáikból. Ma azonban már keveset hallani róluk...

Pedig a 19. század második felében készült kerámiák szín-és formavilága nagy hatással volt Magyarország finomkerámia-iparára, a történet pedig a Városlődben élő németekkel kezdődött. 

A török hódoltság alatt csaknem teljesen elnéptelenedett településre az 1720-as években költöztek be a mainzi választófejedelemségből érkezett németek, s mikor a falu határában jó minőségű agyagot találtak a fazekasmesterk, Stingl Vince (a Herendi Porcelángyár alapítója) és Stingl Károly pedig megnyitotta kerámiamanufaktúráját  az 1830-as években, Városlőd országos hírnévre tett szert. 

A kézzel festett, duplarózsás, tulipános, búzavirágos, paradicsommadaras motívumokkal díszített étkészletek, bögrék, tálak, korsók és díszedények még az első kis műhelyből indultak hódító útjukra, amelyeken Mayer György vezetése alatt jelentek meg a népies motívumok és a jellegzetes stílus a század végén. Az 1896-os ezredéves országkiállításon már nagy érdeklődést keltettek magyaros díszítésű edényeikkel. 

Az akkori paraszti kultúrában egyébként még kifejezetten díszként tekintettek a keménycserép edényekre, s csak akkor váltak használati eszközzé, amikor jobb sorsa fordult egy-egy család élete. 

A gyár az új évszázad első évtizedeiben aztán nehéz időket élt meg, igazi fellendülés csak az 1930-as években következett be, az államosítás után viszont teljesen bezárták. Berendezéseit, felszereléseit a Herendi Porcelángyárba szállították. Később a manufaktúra vezetésével indították újra a termelést Városlődi Majolikagyár néven 1969-ben, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Erre utal az is, hogy 1992-ben Keramika Városlőd Kft. néven akarták fellendíteni a termelést lelkes keramikusok, sajnos eredménytelenül. Ma már nem is igen találni helyben az egykori kerámiákból, pedig 1884–1898-as darab 200 ezer forintos kikiáltási áron indulna az aukciókon.

Forrás: Ridikül Magazin, Zákonyi Botond

http://ridikulmagazin.hu/cikk-kakasos-tulipanos-tanyerok-nyomaban.htm