Rozé Kúra
2004/08/04

Fiktív álominterjú a Nagy Emberrel

Még alig fitymallott a nyolcason, mikor idősb Rozé Kúra fia, ifjabb Rozé Kúra megérkezett elmaradhatatlan czimborájával, a kocsisával a veszprémi vár kapujába, ahol mi, az Index veszprémi klónja már vártuk, s lecsaptunk rája, mint elektromos rája…

I: – Mi szél hozott erre, Kúra?

RK: – Mondta nekem kocsisom, vár rám Pannonia, vár rám Gyula, Laca, kaszák vannak, arassunk. Mondtam jó, érik már. Az érsek is vár, enyim lesz a püspökfalatja, kapok dzsemet is, esetleg egy kis olívát. Meg nekünk jegyet sem kell venni, mint a póroknak, ingyen nézhetem meg azokat a nagy lakatosokat, akár egy politikus, hát ennyi. Kell a lé, ha már úgyis végigtaroljuk Magyarországot, mé ne?

I: – És a művészet?

RK: – A művészet le van (cenzúrázva). Nekem már a klavir se smakkolt, vezényelni nem szeretek, csinálja a kocsisom, bár ő meg jobban klimpírozik, nótázni meg a fürdőben is szoktam, igen nagy sikerrel. Mi az a művészet? Művészet megélni e zordon rozészínű világban, ahol a pénz az úr. Ahol a visám vékony, a mastercardom nem nyer az automattában. Apám, az idősb Kúra szokta mondani, fiam Rozé, teli serleg legyen mindig az asztaloson, oszt az legyen a tiedé.

I: – Mivel lép fel?

RK: – Mivel megfizetnek. Sok ejrót kapok.

I: – Mit üzen a közönségnek?

RK: – Vegyenek jegyet tizenötezerért, a kövérebbek kettőt.

Majd félretolt bennünket ifjabb Rozé Kúra, s elslattyogott hű kocsisával az érsek borospincéje felé. Szomorúan néztük eltűnő, délceg alakját, tudtuk, most láttuk utoljára, mert eszünk ágában sincs tizenötezret fizetni, hogy meghallgassuk. Annyiért elmegyünk a Szigetre, egész hétre. Vagy megvacsorázunk családilag. Vagy veszünk sok Pavarotti cédét.

fikuci

Tisztelt Polgármester Úr!
2006/08/08

Főszerkesztői reakció Dióssy László polgármester úr blogján megjelent írásra

Ön a Veszprémi Ünnepi Játékok kapcsán a következőket jegyezte fel internetes naplójában: „Talán csak a helyi Index szokásos és végletesen önkormányzatellenes gárdája fitymálta le a fesztivált vérforraló módon, de ehhez már tavaly hozzászoktunk. /Ők azok, akik anélkül hoznak le ügyvédi leveleket a nyilvánosság előtt, hogy tudakozódnának arról, vajon van-e felhatalmazása Bősze úrnak az adott ügyben, vagy megkérdeznék a másik felet/”

Elsőként a fesztivállal kapcsolatos véleményére reagálnék. A kezdetektől szálkák az Önök szemében az index.veszprem.hu cikkei. Szerintem megalapozatlanul, mert aki elolvassa a fesztivállal kapcsolatos írásainkat, az felismeri, hogy mi kritikát jelentettünk meg, amiben helye van negatív vélemények megfogalmazásának is. A kritika nem ellenségeskedést, lefitymálását, vérforraló megnyilatkozást jelent, hanem a maga eszközeivel, őszinteségével segítséget. Azt szeretné, ha az adott esemény az írás hatására jobb lenne. A kritika nem ellenségeskedés, hanem közös munkálkodás a sikerért!

Itt szeretném leszögezni, az újság gárdája örömmel fogadta, és azóta is örömmel szemléli a Veszprémi Ünnepi Játékokat, hiszen ez a rendezvény – igaz nem elsősorban a veszprémieknek szól – emeli a városunk imázsát országosan, sőt szerintem külföldön is. Ezért a kezdetektől fogva a szervezőkkel készített interjúkkal harangozzuk be ezt az eseményt, amit a kulturális ajánlónk mellett a napi híranyagunk között kiemelten kezelünk. Sőt idén a szervezők – Mészáros Zoltán – kérésére délben mindig pontosítottuk, hogy hol kerül megrendezésre az esti koncert.

Az önkormányzat-ellenességhez pedig csak annyit: egy jó újságnak szerintem tárcákkal – amelyek szintén kritikusak –, kérdésekkel kell segítenie az önkormányzat működését. Egy jó újságnak így kell támogatni az önkormányzatot, hiszen ők a vezető székből nem rosszindulatuk vagy elfogultságuk miatt, hanem csak a helyzetük okán nem biztos, hogy mindent jól látnak. Természetes, hogy ez nem jelent véleményközösséget minden esetben az önkormányzat vezetésével. De mivel demokráciában élünk, ez a legtermészetesebb. Mi ezt személyesen is jeleztük Önnek, sőt felajánlottuk, hogy időnként az önkormányzat vezetése és az index.veszprem.hu stábjának tagjai tartsanak sajtóbeszélgetést, ahol a vitás kérdések felszínre kerülhetnek. Ezzel Önök nem éltek.

Mi – ezt már annyiszor hangsúlyoztuk – pártpolitikailag függetlenek vagyunk. A szerkesztőség tagjainak van pártállásuk, de arra vigyázunk, hogy ez egyoldalúan ne jelentkezzen az index.veszprem.hu oldalain. Ön szerint mi jobboldaliak vagyunk – ezt a legutóbbi személyes találkozásunkkor mondta nekem, illetve Szaksz Balázs kollégámnak. A pontosság kedvéért: ez az újság a szabadságot, a liberalizmust tartja legfőbb értékének, ezért van az, hogy öt éve működik az újságírók ingyen munkájának köszönhetően. Ezzel a megállapítással egyetértett szóban Asztalos István alpolgármester (MSZP), Polinszky András (SZDSZ) országgyűlési jelölt, írásban Katanics Sándor (MSZP) országgyűlési és önkormányzati képviselő. Az említett személyek az Ön munkatársai.

Az Ön által megfogalmazott vádra csak annyit, a szerkesztőség tagja Király Viktor, aki a helyi SZDSZ egyik aktív tagja, és a most sorra kerülő önkormányzati választás során az SZDSZ és a Szövetség Veszprémért támogatásával indul képviselőjelöltként. Ha jól tudom, mindkét szervezet Önt támogatja. Viktorral kapcsolatosan még annyit, jobboldali orientációjú gazdasági személy azért nem támogatta pénzzel munkánkat, mert ő a szerkesztőség tagja. A döntésünk egyértelmű volt: Viktor maradt, a szponzor ment!

Bősze ügyvéd úr levelét pedig azért közöltük, mert eljuttatta szerkesztőségünkhöz, és van egy publikált alapelvünk: minden egyesületi vagy pontos címmel ellátott levelet közlünk, amire bárki válaszolhat. Sőt, még a minket elmarasztaló írásokat is közétesszük, hiszen ez a szabadság lényege, és majd az olvasó eldönti, hogy szerinte kinek van igaza. A párbeszéd a demokrácia lényege – szerintem.

Kérem Polgármester úr, olvassa el az index.veszprem.hu írásait, és szerintem akkor megváltozik a véleménye. Fogadja el, hogy van más vélemény is, ami nem biztos, hogy egyezik az önkormányzat véleményével. Az ember legnagyobb értéke a szabadsága – Önnél jobban kevesen tudhatják ezt, hiszen Ön a Szabad Demokraták Szövetségének politikusa. A szabadság pedig szabad véleménynyilvánítást is jelent. Gondolom, nem az önkormányzat döntéseivel szolgamódon egyetértő újságokat, újságírókat, szerkesztőségeket szeretne maga körül látni, hiszen a sajtónapon pont a sajtó kritikájának mondott köszönetet.

További sok sikert Önnek, a Veszprémi Játékoknak!

Várjuk válaszát vagy a személyes találkozót Önnel bármelyik szerkesztőségi értekezletünkkor.

Tisztelettel:
Pethő Imre főszerkesztő, a SZABAD-SAJTÓ Kulturális és Ifjúsági Közhasznú Egyesület nevében

Pethő Imre

Szarjál sünt!
2008/06/25

Ingatlanközvetítők kíméljenek!

Tévedésben voltam eddig, azt hittem, az ingatlanközvetítők, pincérek, bolti eladók, ügyintézők, egyéb szolgáltatásban dolgozó emberek vannak értünk. Hát, nem: csakis és kizárólag mi vagyunk értük.

Eladni kívánt lakásunk ügyében beszaladunk érdeklődni az országos ingatlanközvetítő hálózat adott pesti irodájába, megkérdezni korábban készségesnek mutatkozó ingatlanügynökünket, mi ’z újság? Hogy mi? „Semmi pozitívat nem tudok mondani. Semmi biztatót nem tudok említeni…” Mindezt olyan pökhendi, unott stílusban, foghegyről odavetve, hogy kinyílik az ember zsebében a bicska. Korábban fűt-fát ígér, csak hogy legyen egy lakása, amit árulhat. Legalább hazudna, a lakás majdani eladásából származó jutalékáért cserébe táplálná a reményt, hogy ha ez meg az történik (mondjuk, leszállítjuk az ingatlan árát), akkor azonnal eladjuk, minden rendben lesz, hamarosan kibukkan a nap a felhők mögül, és felragyog a szivárvány, mit tudom én… Követelem, hogy hazudjon a pénzemért, simogassa az egómat, szolgáljon ki, tegyen úgy, ahogy az adott helyzetben elvárható! Ez az első kerületi (már bocsánat!) „köcsög” meg: semmi pozitívat… Nem tudsz nekem semmi pozitívat mondani? Akkor kedves B. Cs., azt kívánom neked: szarjál sünt!

Ugyanennek az országos ingatlanközvetítő hálózatnak veszprémi irodája közreműködésével történt következő kalandunk. Megvásárolni kívánt lakásunkról kiderül, baromira nem lehet megvenni, mivel elidegenítési tilalom van rajta, így meg úgy, csűrve-csavarva talán egyszer birtokunkba kerülhetne, de ügyvéd barátunk figyelmeztet: ha csak nem szerettünk bele az ingatlanba halálosan, ne vágjunk bele ebbe a zűrös ügyletbe. Ingatlanközvetítő hölgyünk egyre jobban fejét veszteni látszik, mikor kiderül számára: bizony, nem fogunk foglalózni, egy fillért sem adni azért a lakásért, amit nem lehet megvenni – jelenleg. Sőt, letétbe sem helyezünk semmilyen összeget a közvetítő irodánál. Remeg a pénzéért, és magasról tesz arra, hogy mit és hogyan ad el az eladó, vesz meg a vevő, miután ő már megkapta a jutalékát. Mindez tetézve azzal, hogy értetlen és buta, mint a föld. Vedd meg, neki mindegy, mit, penészes, sebaj, hisz’ lehet már rá lefújó sprét venni, hipp-hopp lefújod, és már mindenki happy! Lényeges kérdéseket nem ért, érdemben válaszolni nem tud, és fogalma sincs önnön kis világán kívül semmiről, feladata elvégzésére alkalmatlan, egyszerűen nem érti, nem érti és nem érti, mit bonyolítjuk itt az ügyeket. Vegyük meg a lakást (amit nem lehet), vagy adjunk letétbe pénzt, hogy ők ne árulják tovább a lakást (amit jelen helyzetben senki más emberfia sem tud megvásárolni). Az ilyen ingatlanügynökök, mint B. É., inkább szarjanak sünt, mint hogy azzal foglalkozzanak, amihez nem értenek!

Hát körülbelül ennyi, amit az országos ingatlanközvetítő hálózattal kapcsolatos negatív tapasztalataimról mondani tudok. Pozitív egyelőre nincs, mint B. Cs. is említette… Adásvételi szerződés kötésére összegyűlt kis csapatunk összejövetele közben többször fékezhetetlen röhögőgörcs kerülgetett, mikor elképzeltem az oldott beszélgetés alatt például, amint B. É. újonnan kialakított lugasában piheg nemrég vásárolt házacskája kertjében egy közeli falucskában – fejében egy szőlőkaróval. Az emberi butaság, sötétség vagy éppen felvállalt seggfejség érzékelése során a bicska oly módon nyílik ki a zsebemben, hogy hirtelen morbid kivégzési módok villannak agyamba. A Happy Tree Friends című (magyarul Tündi Bündi Barátok-nak fordították) rajzfilmsorozaton szocializálódott ifjúság megérti, mire gondolok, hiszen ezekben az aranyos kis mesefilmekben minden rész végén az amúgy édesen mulatozó, barátságos, drága, csillogó szemű, boldog kis állatok másodpercek alatt megmurdelnak, ledarálja őket a fűnyíró, fejükbe áll a kisbalta… és szempillantásnyi idő alatt vége a hazug idillnek. Ha pedig nem a Happy Tree Friends megoldási stratégiái jutnak eszembe, akkor csak elmosolyodom, és azt mondom magamban: hát, tudod kedves X. Y., ha egy seggfej, sötét, unszimpatikus, tehetetlen, rosszindulatú – a sor kiegészíthető, korlátlanul folytatható – arc vagy, akkor szarjál sünt!

kiságy