Minden újságot meghatároz a róla kialakult kép, benyomás, érzet. Éppen ezért a Veszprém Portré szerkesztősége számos közéleti személyiséget, gondolkodót, művészt felkért, hogy mondja el, írja le, miként látta a 2002-től 2008-ig működő Veszprém Indexet. A beérkezett írásokat – a régi hagyományokhoz híven – módosítás nélkül közöljük.

„Jürgen Habermas 1962-ben napvilágot látott „A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása” című művében felvázolta a nyilvánosság kialakulásának elméletét és történetét az ókortól a huszadik századig. Nagyon leegyszerűsítve, ezen elmélet szerint a társadalmi nyilvánosság feladata, hogy féken tartsa a zsarnokságot és az igazságtalanságot. A nyilvánosság egyik legfőbb funkciója, hogy megvitassa a társadalmi jelenségeket, hogy véleményt nyilvánítson az állam működéséről, valamint ellenőrizze a hatalmat, kritizálja az esetleges rossz döntéseket és túlkapásokat. A technológiai eszközök fokozatos fejlődése során egy olyan demokratikus világ felé haladtunk, amelyben egyre nagyobb lesz az emberi szabadság, és „több hatalom jut az embereknek”.

Habermas könyve nem foglalkozhatott az ezredforduló új kommunikációs jelenségeivel, amelyek alaposan átformálták a hagyományos nyilvánosság fogalmát. Az internet elterjedésével az emberek milliói számára elérhetővé vált a világháló. A digitális újságírás, a blogok, a kommentek világa egyre nagyobb teret biztosítanak „a köz véleményének”. A habermasi polgári, elitista nyilvánosság egyre inkább „tömegkommunikációs” jelleget ölt.  Egyfajta populáris nyilvánosság jön létre, amely felszámolja a régi paternalista kommunikációt (már a BBC sem törekszik arra, hogy nevelje a közönséget, hanem csak egyszerűen tájékoztat). Mára az egykori „magányos tömeg” megszólalt: a korábbi passzív nyilvánosság aktivizálódik, és elmondja véleményét a köz dolgairól és állapotáról sms-ben, kommentekben stb.

Az ezredforduló környékén Veszprémben volt egy csapat lelkes fiatal, akik hittek a habermasi „kommunikatív cselekvés” elméletében. Hírportált szerveztek, amelyen keresztül megpróbálták aktívan alakítani a közügyeket. Hittek abban, hogy a közéleti eseményekről értelmiségi vitát lehet folytatni, hogy a jó megvívhatja harcát a rosszal, hogy az értelmes emberi tevékenység, a kommunikatív cselekvés a társadalmi összefüggések megváltoztatására képes.

Kétségtelenül zavart okoztak a helyi média szokványos világában, ahol „le vannak osztva a lapok”, és be vannak betonozva a szerepek. A zavar közepette évekig eredményesen működtették nagyszerű vállalkozásukat. Szerintem külön ki kell emelni, hogy majdnem ingyen, önkéntes alapon tették dolgukat!

Aztán a nagyobb anyagi és politikai befolyással rendelkező médiumok (megyei napilap, városi hetilap és televízió, kereskedelmi és reklámújságok) sorra reagáltak az új helyzetre, és a helyi politikai elit is átalakult, s a fiatalabb képviselői hamar belátták, hogy mekkora ereje lesz majd az új kommunikációs szokásokat meghonosító hírportáloknak, ezért megpróbálták saját befolyásukat érvényesíteni. Az ezredforduló után a városban új politikai erőterek, csoportok jöttek létre. Mindeközben az index.hu képviselőinek fiatalos lendülete megtört, a társaság tagjai egyéni ambícióktól vezérelve szétszéledtek. Egyesek végleg felhagytak a közvélemény győzködésével, befolyásolásával, de maradtak néhányan, akik fiatal munkatársakkal új hírportált szerveztek, és továbbra is meghatározó szereplői a helyi médiabiznisznek.”

Fenyvesi Ottó

„Bizonyára nem csak zenét, könyvet, sportágat lehet szeretni, hanem internetes portált is. Kedveltem a Veszprém Indexet, mert nem csak politikai értelemben, hanem tartalmi kínálatban is sokszínű volt. Kedveltem, mert időnként voltak olyan újságírói, akiket nem csak a felszín érdekelt, hanem az ok-okozati összefüggések, a mozgatórugók és a tények. Ez persze főként a vegetálást,  megszűnést megelőző időszakra igaz. Időnként kérdezgették is tőlem: „Ti irányítjátok, szocik támogatják a portált?” A válasz határozott „nem” volt. A hozzám közelálló szemlélet, az etikus magatartás azonban tetszett és az irányított sajtószabadság korában imponáló volt. Nekem hiányzik!”

Hartmann Ferenc

„Az Index Veszprém indulásával egy időben kezdett megmozdulni a város, kezdett felébredni, és ennek az ébredésnek az egyik fontos színtere az Index Veszprém volt. Érződött rajta, hogy tenni szeretne a városért, hogy üzenete van számunkra, olvasóknak.

Mi volt a titka? Az, hogy mert és tudott személyes lenni. Akik írtak benne, mind-mind beletették személyiségüket a cikkekbe. Nem csak tényeket, adatokat közöltek, nem csak tudósítottak a történésekről, hanem beleírták önmagukat és véleményüket is. Ez volt a sikerük titka. Ezt nevezem én személyes újságírásnak.

Az Itt-Most Egyesület rendezvényeiről is rendszeresen beszámoltak, és ezek az írások számomra inspiratívak voltak. Inspiratívak, mert olyan lehetőségeket, számomra fel nem fedezett oldalát mutatták be a rendezvényeinknek, amiket mi, szervezők, nem is láttunk.”

Poller Imre

„Arra már nem emlékszem pontosan, mikor kerültem először kapcsolatba a Veszprém Index-szel. Arra sem igazán, hogy először mikor olvastam a híradásait. Arra viszont határozottan, hogy jóleső érzéssel fogadtam a létezését, s rendszeres, az oldalukon blogbejegyzéseket is író olvasójukká váltam. Tetszett, hogy merészen, őszintén írnak, hogy számukra nincs tabutéma. S bár sokszor szerepeltek olyan információk is Veszprém és a megye életéből, amit eltérő módon éltünk meg és értékeltünk, a véleménykülönbségek miatt sohasem fajultak veszekedéssé a vitáink. A szabad sajtóról akkoriban nem beszéltek, inkább csinálták.

Pethő Imrét és Szaksz Balázst, akik a portál motorjainak számítottak, régóta ismerem, s kifejezetten örültem annak, amikor kerestek  és írtak vagy ők, vagy a munkatársaik arról a területről, ami önkormányzati képviselőként, majd az oktatási bizottság elnökeként a feladataim végzésével volt kapcsolatos. Nagyon őszintén épp’ az Indexben, a Király Viktor által készített interjúban nyíltam meg először, és vallottam arról, mi motivált abban, hogy a politikával is aktívabban foglalkozzam.

Akiket a szerkesztőségből ismertem, akikkel jómagam is kapcsolatba kerültem, színvonalas munkát végeztek, imponálóan vették komolyan a munkájukat. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy ma, amikor eltűnőben van a sajtószabadság, az akkori tapasztalatok és élmények alapján is írom immár a saját honlapomon a város ügyeivel kapcsolatos blogbejegyzéseimet.”

Katanics Sándor

„Az egykori index.veszprem.hu munkatársai – ma a vehir.hu hírportál vezetői – arra kértek, hogy fejtsem ki véleményemet az egykori portállal kapcsolatban.

Első gondolatom az indításakor használatos fejléce volt. Emlékeim szerint a főoldal tetején egy Veszprémet stilizáló horizontális grafika volt, ahol a húszemeletes épületét vissza-visszatérően egy égből érkező hatalmas ujj visszanyomta a földbe, de az – mint egy kejfeljancsi – újra és újra visszajött. Ezt egyszerűen parádésnak, zseniálisnak tartottam. Egyrészt a grafikai megoldása sem volt gagyi – ellenben a portál egyéb arculatával, kinézetével, ami viszont rém gyatra volt, már az akkori időkhöz képest is –, másrészt az üzenete mélyen egybevágott azzal, amit gondoltam és gondolok: a város újkori történetének „emblematikus” épülete egy szörnyszülött, egy szégyen, s a legjobb lenne a föld alá dugni, ahogy azt az indexesek itt virtuálisan megtették.

A második gondolatom az volt, hogy ez volt az a portál, ahol – egy, az akkori Veszprémi Ünnepi Játékok kapcsán írt kritika ügyében – annak anonim kommentelői egész egyszerűen – már elnézést – de „fasznak” tituláltak, vagy azt indítványozták, hogy – ismét elnézést, de – „nyugodtan szarjam le magam”, hogy néhányat idézzek a személyemet ért minősítésekből. Mindez „pusztán” azért, merthogy szóvá tettem a kritikájukban megfogalmazottakkal kapcsolatos, attól eltérő véleményemet, illetve, hogy felháborodtam azon, hogy a portál egy magánlevelemet, amit a főszerkesztőnek írtam, megkérdezésem, hozzájárulásom nélkül egyszerűen csak kirakott a portálra, nyakamba zúdítva ezzel a kommentek személyemet ekéző özönét.

Most, hogy a felkérést megkaptam, még a keresetlevelet is megnéztem, amit ez ügyben egy jónevű ügyvéd kolléga készített, melyben jó hírnevem megsértése miatt pereltem volna őket annoi be.

A levélen jókat mulattam, akkori szenvedélyességemmel jó volt újra találkozni, és örömmel konstatáltam, hogy milyen bölcsen döntöttem, miután a gőzt kiengedtem, hogy a keresetet nem nyújtottuk be a bíróságra, és hagytam az egészet a fenébe.

Az Index Veszprém ebben az időben amúgy kulturális területen sokszor meglepően felkészült külsősökkel is dolgozott, másszor meg hihetetlen blődségeket írtak a témához alig értők. Szóval a színvonal igen vegyes volt. Számomra, aki a fiatal fesztivál kezdeti éveiben minden kritikát mellre szívtam – mintha a gyerekemet szidalmazták volna –, nagyon jó hatással volt a tekintetben, hogy leszoktatott arról, hogy túlságosan komolyan vegyem a kritikát. Ma már alig tulajdonítok jelentőséget neki, sőt, a helyi portálok olvasásáról is leszoktam, azokat csak ritkán és célzottan, okkal olvasom, és mérvadónak semmilyen tekintetben nem tartom.

Pedig ez baj.

Baj a helyi portáloknak, de baj nekünk, helyi értelmiségieknek, vállalkozóknak, a helyi közösségnek, a helyi demokráciának is.

A verseny hatalmas.

Ahogy a helyi televízióknak, rádió(k)nak, lapoknak, a portáloknak is a legszélesebb körű, hatalmas, országos vagy nemzetközi riválisokkal kell versenyezniük az olvasók, nézők és hallgatók figyelméért. Itt kopogtat az ajtón az a technológia és korszak, amikor az autómban is tudom már hallgatni a kedvenc new york-i jazz vagy párizsi világzenei adómat, vagy egész nap a Koránt, ha éppen ahhoz van kedvem. Okostelefonomon a New York Times és a legnagyobb lapok, portálok ikonjai vannak kint, egy gombnyomás, és azonnal „itthagytam” Veszprémet, vagy akár követem Roger Federer minden lépését, ha kedvem épp úgy tartja. Hatalmas változások korát éljük az információ és a szórakoztatás fogyasztásának hagyományai és módszerei területén. És ebben a világban a helyi médiumok esélyei az értelmiségi „fogyasztók” körében szegényesek.

Mindebben az index.veszprem.hu üde színfolt volt, akkori fiatal szerkesztői és riporterei, újságírói  még nem tagozódtak be a fennálló struktúrába, volt az egésznek egy független, kritikai hangulata és éle, ami bennem – aki olyan tíz évvel lehetek idősebb náluk – a rendszerváltás utáni, fiatal, független, kritikus értelmiségi, újságírói önmagamat idézte fel (in memoriam Radio Jam 1992–95). Részben emiatt is döntöttem úgy – nagyon helyesen – hogy egy ilyen médiumot nem perelek be, még ha amúgy okom lett is volna rá.

Amit az index.veszprem.hu a független hangvétele tekintetében akkor képviselt a helyi médiapiacon, ma már nincs. A kritikai hang, a független vélemény pedig ma mindennél jobban hiányzik… – nekünk, olvasóknak, helyi értelmiségieknek, vállalkozóknak és az egész helyi közösségnek, a helyi demokráciának.”

Mészáros Zoltán

„Az index.veszprem.hu úttörő szerepet vállalt az internetes újságírás területén Veszprémben. Elsőként a nagy országos portálok indultak, aztán szépen lassan a vidékiek. Ezek között elsőként  a veszprémi Index, aminek nagy erőssége az önszerveződés volt, hiszen a maguk erejéből dolgoztak, értek el mindent, nem állt mögöttük senki. Igazi nóvum volt! A mai napig emlékszem Szegedi Nóra írásaira, a Vénusz-dombi mesékre.

Közéleti szerepvállalásom idején már a Veszprém Presszó működött. Itt az index.veszprem.hu-hoz hasonlóan nagyon érdekes, és minden felet megszólaltató közéleti rovat létezett. Soha nem felejtem el Szalay Andrással (az SZDSZ önkormányzati képviselője volt – szerk.) indítottuk a www.vpress.hu vitaoldalát.”

Mihalovics Péter

„Az index.veszprem.hu. fiatalokat, egy új generációt magába tömörítő asztaltársaság volt. Olyan srácok és lányok jöttek össze, akik önmagukat akarták felépíteni, akik lelkesedésből, és nem pénzért írtak, akik saját arcukra formálták ezt a médiumot.

Alkotó l égkört teremtettek maguk körül és az újságban egyaránt. Különböző emberek voltak: levéltáros, egyetemista, tanár – mindegyikőjük a csak rá jellemző, saját hangján „szólalt meg”, de mindannyian egyet akartak: változtatni, jobbítani a városon. Építkeztek, újat hoztak, előre mutattak.

Az egykori szerkesztőségnek én is tagja voltam. Igaz, nem írtam, de elmondtam a véleményemet, gondolataimat. Segítettem őket, amiben csak tudtam. Néhány újságírót magam mutattam be a szerkesztőségnek.

Ők megtették a magukét. Látom, hogy már a gyerekeiket nevelik. Most kell jönniük az újaknak, az új generációnak.”

Felhősi István

„Kedves Imre!

Mindenekelőtt köszönöm a lehetőséget, örömmel élek vele. Igen, van emlékem a kezdetekről, olyan természetű, ami személy szerint Veled is összefügg. Akkoriban én alpolgármester voltam, olyan ember, aki a jövőjét az elfogadottságára tette fel. Aki így látja magát, hirtelen nagyon érzékennyé válik, minden bíráló szóban támadást sejt, minden bírálóban ellenséget.

A vita, amit felidézek, közted és köztem valami szokatlanul érdes megszólalásotokon folyt, kommenteken, azt hiszem. Én azt szajkóztam, kell, hogy legyen az internet szabadságának  is határa, Te meg azt válaszoltad, hogy addig jó, amíg nincs. Mert ha van, ki mondja meg, hogy hol van. Talán elhiszed nekem, hogy ma már sok mindent másként látok. Azt biztosan, hogy az internet szabadságának határait nem szabhatja meg a politikusi lélek érzékenysége. Bizony az a jó, ha az internet olyan, mint a szabad farkasok, és nem, mint a láncon kucorgó, ámbár kövér koncon tartott kutyák. Bármilyen különös, a hatalom érdeke is, hogy szabad legyen az, aki róla beszél. Mert aki hazugságra szorítja a sajtót, nem azt kockáztatja, hogy egyszer csak nem hisznek neki, hanem azt, hogy egyszer csak maga sem hisz már saját magának. Áll, kezében a kövér konccal, nézi az alázatosan kuncsorgó ebet, és nem tudja már, kicsoda ő valójában, és kinek látja az, aki nem eb.

Imi, amíg láttalak benneteket, nem voltatok ebek. Én meg morgolódtam. De hát egy újságnak nem is olyan rossz pozíció az, ha morog rá a hatalom.”

Asztalos István

„Most is a fülemben cseng önmeghatározásuk: „Fiatalos, lendületes, szókimondó”.  Tartották ehhez magukat, bár sokunknak lehetett az az érzése, kellemetlenül pimaszok is. Na, de hát nem ilyenek az úttörők? Ők nem túlkoros kisdobosokból lettek azzá; az internetes újságírás hajnalán a legkorábban  kelő értelmiségiek közé soroltak be.

Pethő és Szaksz – ahogy ma szoktuk nevezni az ilyen szerepet betöltő figurákat – a cég arcai, bár a köréjük szerveződött, meghatározóan a szellemi kaland csábításának engedő, és az anyagi ellenszolgáltatás reménye nélkül is velük közösséget vállaló lelkes médiacsinálók nélkül nem működhetett volna ez a tandem.

Végül is egy izgalmas időszakban léptek elő, s rajzolták fel Veszprémet a vidéki on-line média akkoriban még „erősen vak térképére”. Mint Magyarországon sokak számára, nekik is megadatott, hogy a fejlődésükhöz és függetlenségük megtartásához szükséges háttér biztosított legyen, ha relatíve rövid ideig is. Van, aki egyéni karrierje építésére használta Soros György pénzét, az Index.Veszprém saját szellemi közössége, egyúttal Veszprém információ- és véleményszabadságának megerősítésére fordította a támogatást. Ami ma egyáltalán nem volna természetes: az Index.Veszprém hasábjain sokszor kritizált önkormányzat és annak polgármestere tette ezt hozzáférhetővé a „Veszprém Digitális Város” programon keresztül számukra…

Jó kísérlet, nagyszerű kaland volt!”

Wéber László