Arra a mély, ölelő nyugalomra, ahol végre elhalkul bennünk minden, ami sürget és feszít. Arra a térre, ahol nem kell sietni, nem kell megfelelni, csak lenni, csak egyszerűen létezni. Megpihenni, lélegezni, újraérezni magunkat.
A csend nem hiány, hanem Jelenlét. Egy finom, mégis erőteljes megtartás, amelyben lassan lecsendesedik az elme és újra meghalljuk a saját belső hangunkat.
Egy Csend elvonulás nem zár ki minket a világtól, hanem hazahoz önmagunkhoz.
Ahhoz a belső ponthoz, ahol a gondolatok letisztulnak, az érzések rendeződnek és valami mélyebb BÉKE születik meg.
A Természet a legjobb társunk ebben: nem kérdez, nem siettet, csak csendben ölel és ebbe a jelenlétbe hív minket is.
Dobogókőn, a Pilis páratlan szépségű hegyei között sétálva ez a nyugalom szinte tapintható.
Az erdő sűrűjében, a fák susogását hallva könnyű lelassulni, befelé figyelni és hagyni, hogy a Szív újra mosolyogjon.
Itt, egy ilyen csendsétán született ez a vers, ami összefogja a természet erejét és a bennünk rejlő végtelen csodát:
"A fák magasak, de te magasabb vagy.
A sziklák kortalanok, míg Te örökéletű vagy.
Az erdő befogad, hisz része vagy, míg Ő, s a Világ benned van."
(Horváth Zsuzsanna)
Kálazi Ági
www.kalaziagi.hu
Fotók: Kalazi Ági, Rácz István, Koltay Ágota, Nagyné Balogh Anna
Képek
