A városi pörgés helyett a tanyasi csendet és a kétkezi munkát választotta az a fiatal nő, aki a nehézségek és veszteségek után Bodogláron építette fel saját békéjét. Menedéknek szánt birtokából mára megszületett a Bodoglár TanyaFlow: egy olyan élményközpont, ahol a gyerekek közvetlenül tapasztalhatják meg a természet csodáit, a felnőttek pedig a diófa hűvösében tehetik le mindennapi terheiket.
- Fiatal lány nem a plázában kötött ki, hanem egy tanyán. Hogy volt ez?
- Én mindig is közelebb éreztem magam a természethez és az állatokhoz, mint a városi élethez. Már fiatalon is tudtam, hogy nekem a mezőgazdaság és a tanyasi élet az, amiben igazán otthon érzem magam.
24 éves korom óta dolgozom a mezőgazdaságban. Volt saját kacsatelepem is, amit a madárinfluenza miatt elveszítettem. Ez nagyon nehéz időszak volt számomra, de nem tudtam feladni. Öt évvel ezelőtt megvásároltam a tanyát. Akkor még elsősorban azért, hogy legyen egy helyem, ahová a sok munka és a 24 órás szolgálatok után hazamehetek, ahol nyugalom van.
Aztán szépen lassan elkezdett minden megváltozni. Elkezdtem fejleszteni a tanyát, állatokat tartani, palántákat nevelni, programokat kitalálni, és közben rájöttem, hogy ezt a világot szeretném másokkal is megosztani.
Így született meg a Bodoglár TanyaFlow.
Nekem ez nem egy tudatosan felépített üzleti tervből indult. Egyszerűen azt éreztem, hogy amit én itt megtaláltam – a természetet, az állatokat, a szabadságot és a nyugalmat –, azt szeretném másoknak is megmutatni.
- Látszik a videókban, nagyon jól érzed magad az állatok között. Miért csinálod? Mi a célod?
- Az állatok mindig is nagyon fontos részei voltak az életemnek. Nem egyszerűen állatokat tartok, hanem velük élek együtt. Nagyon sok nyugalmat és örömöt adnak nekem, és azt szeretném, hogy mások is megtapasztalhassák ezt az érzést. A TanyaFlow egyik legfontosabb célja, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek a természethez. Szeretném, ha nemcsak tankönyvekből tudnák, hogyan nő egy növény, honnan jön a tojás, vagy milyen egy állat közelében lenni, hanem saját maguk tapasztalnák meg.
De a TanyaFlow nemcsak a gyerekekről szól. Felnőtteknek is szervezek programokat, mert azt látom, hogy nekik legalább akkora szükségük van a kiszakadásra, mint a gyerekeknek. A mindennapos hajtás, a munka, a problémák és a folyamatos megfelelés közben sokan elfelejtik, milyen érzés egyszerűen csak jól érezni magukat.
Én szeretném, ha a TanyaFlow-n a felnőttek is újra gyereknek érezhetnék magukat egy kicsit. Játszunk, nevetünk, közösen csinálunk dolgokat, és néhány órára el lehet felejteni a hétköznapokat. Nagyon sokszor egészen más is történik ezeken az alkalmakon. A diófa alatt például gyakran alakulnak ki mély, őszinte beszélgetések. Az emberek megnyílnak, mesélnek arról, ami bántja őket, a nehézségeikről, és sokszor már attól megkönnyebbülnek, hogy végre valaki meghallgatja őket. Nem pszichológus vagyok, és nem is terápiát végzek. Egyszerűen egy olyan helyet szeretnék teremteni, ahol az ember egy kicsit leteheti a terheit.
A TanyaFlow számomra ezért sokkal több egy állatsimogatónál. Egy olyan helyet szeretnék létrehozni, ahol lehet tanulni, játszani, nevetni, beszélgetni, feltöltődni és egyszerűen csak önmagunk lenni.
- Hogyan zajlanak ezek a terápiás foglalkozások? Egyedül csinálod?
- Én ezeket inkább élményalapú, természet- és állatközpontú foglalkozásoknak nevezném, nem klasszikus értelemben vett terápiának. A gyerekeknél a foglalkozások játékosan zajlanak. Van állatsimogatás, tanösvény, palántázás, különböző ügyességi játékok, vetélkedők és olyan feladatok, amelyeken keresztül úgy tanulnak, hogy közben észre sem veszik. A felnőtteknél kicsit más a hangsúly. Ott inkább a kikapcsolódás, a közös élmények, a játék és a beszélgetés kerül előtérbe. Szeretem azokat a programokat, ahol a felnőttek egy időre elengedik magukat, nevetnek, játszanak, és újra megtapasztalják azt a gondtalanságot, amit gyerekként éreztek.
És sokszor ezekből a játékos alkalmakból lesznek a legőszintébb beszélgetések.
A diófa alatt már nagyon sok mély beszélgetés zajlott. Van, aki egyszerűen csak leül, és elkezd mesélni. A saját bánatáról, problémáiról, arról, amin keresztülmegy. Én pedig meghallgatom. Sokszor nem is kell más, csak egy nyugodt hely és valaki, aki ítélkezés nélkül figyel.
A TanyaFlow működésének nagy részét egyébként én magam viszem. Az állatok ellátásától és a növénytermesztéstől kezdve a programok szervezésén át nagyon sok mindent egyedül csinálok. Ha nagyobb rendezvény van, természetesen szükségem van segítségre, de az egésznek én vagyok a gazdája és a lelke.
- Mit szeretnél elérni egy év múlva, tíz év múlva? Mi a jövő?
- Egy év múlva azt szeretném, hogy a TanyaFlow még szervezettebb és még ismertebb legyen, és minél több gyermekhez, családhoz és felnőtthöz eljussanak a programjaink. Szeretném továbbfejleszteni a tanösvényt, az állatok környezetét, a programokat, és még több olyan élményt létrehozni, ami miatt az emberek szívesen visszajönnek.
Hosszabb távon egy olyan vidéki élmény- és oktatóhelyet szeretnék kialakítani, ahol a természet, az állatok, a játék és a közösség együtt van jelen. Szeretném, ha a TanyaFlow a falusi turizmusban is egyre nagyobb szerepet kapna, és ha idővel messzebbről is érkeznének hozzánk családok, csoportok és közösségek.
Azt szeretném, hogy legyen itt helye a gyereknek, aki felfedezni és tanulni akar, és legyen helye annak a felnőttnek is, aki egyszerűen csak szeretne pár órára kiszakadni a mindennapokból.
Tíz év múlva pedig azt szeretném látni, hogy amit most apránként, sokszor egyedül építgetek, abból egy stabil, szerethető és önállóan működő vidéki közösségi hely lett.
Nem az a célom, hogy mindenáron egy hatalmas vállalkozást építsek. Sokkal fontosabb számomra, hogy aki egyszer eljön hozzám, az úgy menjen haza, hogy kapott valamit.
Egy élményt. Egy mosolyt. Egy jó beszélgetést. Vagy akár csak néhány órát, amikor végre nem kellett rohannia.
Mert nekem a TanyaFlow nem egyszerűen egy vállalkozás. Ez az életem, amit saját kézzel építek. És azt szeretném, hogy abból, amit én itt megtaláltam, mások is kapjanak egy kicsit.
Poller Imre
Fotók: Facebook/Bodoglár TanyaFlow
