Trakl, Georg

 A kényszerek egyre
fojtották beléd 
Az egyik oldalról azt
a sokat, ami még 
többként csordult végig
Kék-fehér-ezüstbe 
öltözötten az erdők 
hatalmas lég-üveg ablakán.

És magadon érezted 
 mindig a nővér téged 
 tudó, mégis oly fájdalmas 
mosolyát - s nem törhette
szét semmi az ily erővel 
csak ennyire két végpont 
között feszülhető hidat.

Poller Imre

"A patakban lefelé kis hal halad
Halkan érinti holt barát kezét 
Majd simább homlokát s öltözetét.
Szobákban fény riaszt fel árnyakat."

Georg Trakl
1887-1914

1914 Krakkó: Kábítószer-túladagolás? Öngyilkoság?

Oravetz Dániel - Naplemente