A városoknak változniuk kell. Sőt, jó irányba kell változniuk. Zöld városokra van szükség, melyek jól reagálnak az éghajlatváltozásra, az egyre több autóra. Az okos, lépésről lépésre haladó városfejlesztésről Dévényi Tamás építésszel beszélgettünk. 

Az új, változó városoknak mit kell tudniuk? Mennyiben mások a mostani településekhez képest?

A városaink lassan – és gyakran egyáltalán nem jó irányban – változnak. Ugyanúgy lehet gond egy város növekedése, ha nem tud ezzel párhuzamosan bővülni az infrastruktúrája, mint a zsugorodása, amikor elveszti életerejének egy részét, s új koncepcióra kellene átállnia. Ha csak a „normál” városokat nézzük, azt látjuk, hogy ott is komoly értékrendi átalakulás folyik. 

Az éghajlatváltozás mekkora hatást gyakorol a városokra? Új építőanyagok? Zöldfelületek átalakulása? Szigetelés? Légkondi? 

A városokról inkább a „beton” jut eszünkbe és nem a „zöld”. A mediterrán városok szűk utcái sokat segítenek a nyári hővédelemben, mifelénk azonban az utcák szélesek, s csak a fák lehetnének a segítőink. A közművek azonban keresztül-kasul hálózzák be a közterületeinket, s nem könnyű elegendő helyet találni a fák (majdani nagy) gyökérzetének. Pedig életbevágóan fontos lenne a városok intenzív zöldítése! Olyan közműtérképekre lenne szükségünk, ahol feltűnően látszik az érintetlen felület és ennek növelése minden város feladata. 

Nyaraink aszályossága a passzív zöldtetők végét jelentheti, sokkal több föld szükséges a lapos tetőkre ültetett növényzet megmaradásához. Az intenzív zöldtetők sokat segítenének, s nem csak nekünk, hanem a madaraknak, rovaroknak is. 

Az épületek átszellőztetése a legolcsóbb hűtési mód. Ezt, noha régóta tudjuk, az üzleti érdekek általában felülírják ezt, hisz egy barátságtalan középfolyosóról kétszer annyi lakás nyitható, mint egy oldalfolyosóról. Az új építőanyagok helyett a meglévő házak beépített építőanyagaira kéne koncentráljunk – minél kevesebb új építőanyag és az ezzel járó szemét, por legyen. Értékeljük azt, amink már megvan!

Fokozódnak a közlekedési igények, a hatalmas gépjárműpark is óriási kihívás elé állítja a mai városokat. 

A motorizáció során a városok elvesztették gyalogos dominanciájukat, ezt most vissza kell szerezzék, vissza kell szerezzük! A soksávos városi utak, a gyalogos aluljárók, a városi szövetet romboló autós felüljárók mind-mind átgondolandók. Átszokni az autóról a biciklire, nem is olyan könnyű. Az elektromos kerékpárok megjelenése óta a nem sík városokban is valós alternatíva lett a bicikli. Tömeges használatukhoz azonban biztonságos kerékpárút hálózat szükséges.

High Line, New York

Milyen jó példákat látunk a világban?

Kedvenc példám a lakhatatlannak elképzelt New York. Itt egy megszüntetett, felüljárókon futó vasútvonal helyére került városi park – ez a High Line. Párizsban is van ilyen – a Viaduc des Arts (Coulée verte René-Dumont)

Magyarországon?

Remélem, hogy a budapesti „mini Dubai” helyett megvalósul egy, a várost sok-sok értelemben gazdagító fejlesztés. Hasonlóan izgalmas a budapesti Népliget rehabiltációja: Horváth Bettina, Madácsi Flóra, Győrfi Dániel és a meet perspectives nyerte a 2024-es Fiatalok feketén-fehéren verseny fődíját. A tervezők a Népliget megújítására kiírt pályázat felvetéseire a választ soha meg nem valósuló megaprojekt helyett egy aktivitás-alapú rehabilitációs folyamatban látták és láttatták, amit akár holnap el lehet kezdeni – sőt, már el is kezdődött. A megvalósult csillaghegyi Pünkösdfürdő park pedig egy konkrét válasz az új évszázad kihívásaira.

Hogyan képzeljük el ezt a változást? Mert ez nem egyszemélyes munka: építész, mellett biztos gazdasági, szociológiai, közlekedési, sőt pszichológiai tudás is kell.

A várostervezés sok ember munkája. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kevesen ne tudnának eredményeket elérni. Ha örökbe fogadsz egy fa körüli kis földdarabot, ha részt veszel a városi kiskert-mozgalomban, máris tettél a városodért. Ha nem nyírod milliméter magasra a füvet a saját kertedben, azután kisebb méhlegelőt hozol létre a fű egy része helyén, majd kipróbálod a fű helyett a rét-szisztémát, sokkal jobb lesz neked is és a városodnak is. Védeni kell és gyarapítani kell a fáinkat. A fák és a fák árnya igazi kincs!

Jó ideje találkozhatunk a stratégia városfejlesztés fogalmával. A participatív (közösségi) tervezés során a tervező és a felhasználó közösen gondolkodik, így a végeredmény az ott lakók számára hiteles tud lenni, mert nem egy „messziről jött ember” mondja meg, hogy mire is van szükséged.

Ehhez biztosan tetemes pénz is kell. 

Igen és ne. A nagy struktúrák megmozdításához persze rengeteg pénz kell, de az okos várostervezés lépésről-lépésre halad. S a lépések is lebonthatók olyan szintre, ahol már nem is a pénz a fő kérdés. Szóval lelkesedés és idő kell előbb, aztán minden könnyebben megy!

Dévényi Tamás