Veszprém szelleme magasabb hegycsúcs, mint a Kőris-hegy, a bakonyi orom!

Miért is? Nemcsak azért, mert a szellemet is elképzelhetjük fizikai entitásnak. Ráadásul a szellem szimbólumának az égig érő hegytető kitűnő jelkép.

Egy falu vagy város nem attól falu vagy város, hogy központi tere van, nem azért, mert utcák és házak vannak benne, még azért sem, mert emberek laknak benne. 

Mitől lesz egy település valódi város?

Attól, amit olyan nehéz felfogni, s attól, ami rejtélyes. Attól, amitől egy város valódi otthon. 

Attól különösen, ami a város szakrális lénye. A szellemétől, lelkétől, tudatától. 

Minden ember is ilyen. Az ember nem attól ember, hogy teste van, még attól sem, hogy a fizikai testén kívül elméje vagy fájdalom teste van. Az ember akkor kezd emberré válni, amikor a belső útján egyre inkább eljut a lelkéhez és tudatához, vagy a szeretet forrásához. 

Ez ugyanúgy titok, mint a város szelleme.

Én gyerekkorom óta balatoni embernek tartom magam, de mintegy tizenöt éve veszpréminek. Miért kötödöm ehhez a városhoz? Magam is régóta gondolkodom ezen a titokzatos és különleges identitásomon. Talán érthető magyarázat lenne az, hogy ebben a városban ismertem meg és élem a szintén titokzatos szerelem magasságot. 

Erre jelképként jól illik a Séd-patak Szerelem-szigete. 

Ám ezen a magasztaos újjászületésen is sokat töprengtem. A valódi szerelem ugyan is az a föld feletti égbolt, ahol a lelkünk beköltözik a földi mennyországunkba. Ezt persze értem. De nálam Veszprémnek is köze van ahhoz, hogy ez a város földre szállt mennyországként élhető.

Holott az eredeti Veszprémet a szocialista döntéshozók például félig-meddig kiforgatták a lakótelepek építésével. A város toronyháza pedig nem volt és nem lesz a város lelkének és tudatának szimbóluma.  

Veszprém az elmúlt ezer évben is annyit szenvedett, ám nemcsak az oszmán megszállók miatt, hogy bőven megszenvedett a Szeretetváros reményéért. Hiába lett a királynék városa, hiába vált fejedelmi központtá és püspökséggé. 

Egy-egy város története kezdetben hívja le a kollektív tudatból azt a szellem/lélek/tudat minőséget, amely ideális esetben a városvezetők és városlakók által testet ölt. Meg kellene tehát ismernünk és értenünk Veszprém testetlen lélekminőségét.

Ehhez érdemes újragondolni a város történelmét. Minden korszak pro vagy kontra kifejezi, vagy elutasítja a helyi társadalom lelkét és szellemét is! Ahogy minden ember is tudatlanul és akaratlanul is boldogan éli, vagy boldogtalanul szembe fordul valódi belső lényével.  

Veszprém eredeti lelke sokkal régebbi, mint a középkori létezése. A város például még érthetetlenül tagadja, hogy központi szellemi szerepet töltött be a hun birodalomban. 

Azt a kérdést még fel sem lehet vetni, hogy amennyiben nem egy, hanem hét-nyolc honfoglalásunk volt a Kárpát-medencében, akkor ezekben a sokkal régebbi korokban ennek a városnak mi volt a kezdeti és a későbbi őslelke, amely soha nem tűnhet el nyomtalanul. 

Az ősi Veszprémben nem csak a hunok vagy az avarok éltek, hanem már a szkíták vagy jóval később longobárd főváros volt. És még nem beszéltünk a szarmatákról. 

Ha a legősibb magyar népektől kezdve az első évezredben itt otthonra talált népekig sokan Veszprémet, pontosabban egyúttal a város szakrális lelkét-szellemét választották, akkor ennek feltárása régóta a város beavatott gondolkodóira vár. Ez rendkívüli szellemi szerep.

Feltárni és megérteni Veszprém városának misztériumát. Avagy az évezredeken, évszázadokon áthúzódó lelki-szellemi-tudati egyediségét. 

Ha mostani inkarnációm előtt választhattam volna, vagy akár választottam is, hogy hova szeretnék megszületni, egészen bizonyos, hogy egy isteni várost, vagy éppen egy szkíta várost neveztem meg volna.

Máig ellenállhatatlanul vonz a szkíták ősi világa. A huszonegyedik században ugyanis ugyanaz, vagy hasonló a valódi feladatunk: váljunk Krisztus lelkűvé és teremtsünk Istenvilágot ezen a mérhetetlenül sokat szenvedett bolygón.

Nos, Veszprém rejtett lelke-szelleme ma szintén ezt tanítja. Nem ijedek meg attól, hogy azt mondjam, hogy ez szent város. Az elmúlt századokban is ilyen volt. Veszprém szakrális jellegét nem gyengíti, hogy a nagyon kibővült helyi társadalma lassan most kezd visszatalálni az ősi minőségéhez.

Ami egyben a legújabb minőség. Nincs ebben semmi érthetetlen. A város kollektív tudata jelenleg is ezt tanítja. Nincs jelentősége, hogy sokan mindezt tagadták vagy elhallgatták. A városra a huszadik században is többször ráöntették az értékvesztett tömegkultúrát.  

Veszprémen sokat emelt és még többet emel majd a város egyeteme. Senkit ne zavarjon, hogy az egyetemi nevelés minősége még alig fogadta be a város szellemét. Veszprém tér- és időfeletti tudata megteremti majd az egyetemi, sőt a metaegyetemi tanítás jövőjét szellemi hegycsúcsként.

Ha az ember egy tó koszos vízében is fürdik, amikor kijön a vízből és megtörülközik, a gyönyörű napfényben úgy is felfedezi a fény nem materialista jellegét. 

Nagyon szeretem Veszprém lelkét és szellemét. Legjobban azokat a lelkitestvéreimet szeretem a városban, akik ugyanezt a minőséget képviselik. Akik nem azonosulnak ezzel a valósággal, azok még több szeretetet érdemelnek. 

Ma Veszprémben, kedves Barátaim jól tudják, s egymás között megbeszélik, hogy a sokszor újjáépített Vár nemcsak szakrális városhegy, mert olyan lelkiséget sugároz, amely sokakat nagyon vonz. Ezt hívhatjuk aranykori álomnak. Ennek is lehet szimbóluma a Szentháromság szobor. 

Ez a mélyen a múltból is táplálkozó eredeti szellem és városlelkiség a szeretet szépsége és korlátlansága.

A város olykor túlcsorduló, olykor rejtőző lelke végtelen simogatást érdemel. Szeretne boldogságváros lenni. Hiszem, hogy a város a 21. század végére ezt a többség által mélyen megérzett vagy átélt szent szeretet lelkiséget fogadja el.  

Fotó: Somogyi Zoltán
Varga Csaba