Oravetz Dániel: Végjáték

Végjáték

Elfogytak a szók, mind elenyészett,
A szívem mégis vadul kalapál,
A csönd, a csönd, az most a meséket
Suttogja, míg a mélybe leszáll.

Elértünk a falig, s azon is túl,
Vonatunk rohan, vak vizeken át,
A semmi hív, a mélység odahull,
Hol árnyékok éneke zengve vált.

S mégis, mégis! Valami éled,
A végtelen karjában új Nap ég,
És megszül minket a nagy sötétség,

Mert minden vég egy új kezdeté lett.
A csend beszél, de most más szavakkal:
Túl minden éjen arany hajnal vakkan.

© 2025 Oravetz Dániel & Ai