Megújul, újjászületik a természet. Válságok sorozata, sok a mentálisan beteg, elbizonytalanodott ember, az embernek is szüksége lenne valamifajta újjászületésre. Szita Bernadettel, a Veszprémi Modern Táncműhely művészeti vezetőjével beszélgettünk erről. 

Hogy látod, mi lehet a kiút, hogy lehet kivédeni vagy csökkenteni a negatív hatásokat?

Mint minden évben, ugyanez van, évszakok váltják egymást, persze, de mégis minden évben más és más, hiszen mi magunk egy évszak alatt is sokat változunk, változhatunk (jobb esetben fejlődünk).
Elég kimennünk az utcára és sok ember arcát nézve rájövünk mennyi a megkeseredett, eltévelyedett ember, akik a hétköznapok mókuskerekéből kiszabadulni vágynának, de nem tudnak.
Azt hiszem a bizonytalanság, ahogy a biztonság is magunkban van, csak elfelejtjük keresni, hol van az a biztos pont, ami okafogyottá teszi a bizonytalanság érzését. Ott van mindenkiben. Vissza kellene utaznunk a gyerekkor oktalan boldogság érzetéhez, mert bizony, mindenkinek vannak ilyen pillanatai, bármily szegény, vagy rossz sorsa is van, bár személy szerint azt gondolom ilyen nincs. Sors van csak, minőségjelző nélkül. 
Szerintem annyira rossz utcában van az emberiség, a humánum hanyatlik, hogy ebből tényleg csak fölfelé lehet menni, de ez nem újdonság mindennap látjuk, tapasztaljuk. Én is csak a bölcs emberek gondolatait tudom ismételni, megoldókulcs a belső egyensúlyi állapot megteremtése. Arról az állapotról beszélek, ami az oktalan boldogságérzet, minden erőltetés nélkül, hogy tudom, bármi történjék is, én meg tudom oldani, fel tudom dolgozni, és beépítem magamba, ami kell ahhoz, hogy tovább menjek.
Nekünk a Táncműhelyben, nagy szerencsénk van, bár ezt a szót nem szoktam használni, mert a zene és tánc ad egy hihetetlen biztos pontot nekünk. Nekem a zene az olyan, inkább több is, mint egy mentőöv. Azt gondolom, hogy a művészet lesz majd a későbbiekben az, ami megmenti az emberiséget és azok fogják művelni, akik fennmaradnak. Hogy mi az, ami a fennmaradás kulcsa lesz végül?
A kreatív, alkotó, divergens gondolkodás, alkalmazkodás, rugalmasság, tolerancia, jó és hatékony kommunikáció (és itt mindenféle kommunikáció belefér, szavakon túli, teleapatikus, bármilyen)
Negativ hatásokat kivédeni, csökkenteni sokféle úton lehet, de mindben a közös: a tudat. A tudat, amivel minden elérhető. Bármilyen negatív légkörben, szituációban a lelki béke megőrzése. Nekem a humor segít és a fantáziám ill. az a meggyőződés és elv, hogy senki nem teheti meg, hogy lerombolja a lelki békémet, és ezért én vagyok a felelős, hogy megőrizzem. Az, hogy a másik, hogy viselkedik, nem az én dolgom.
Ami meg az enyém, azért meg maximálisan felelősséget kell, és tudok is vállalni. Itt szokták sokan emlegetni a segítségadást másoknak.
Ám ezt kevesen tudnak valójában, mert segíteni nehéz akkor, ha kibillent állapotban vagyunk. Úgy kell segíteni, hogy nekünk attól még ne legyen rossz, ne ürüljünk ki. Ezt meg kell tanulni. Szerintem, akkor történik meg az újjászületés igazán, ha nagyon fáj, amiben vagyunk, és kénytelenek vagyunk változni. Nem változtatni másokon, hanem magunkat. Akkomodáció. Ha nem látjuk, hogy miben kell változnunk, akkor még vakok vagyunk magunkra. Ez hosszú folyamat, és fájdalmas, mert sok a minta, de megéri. Már nem leszünk többé olyanok, mint voltunk.

Szita Bernadett. Fotók: Kretovics Zsolt

Pedagógus vagy, 14-18 éves fiatalokkal dolgozol. Ők hogy viszonyulnak ehhez a világhoz?

Igen, kamaszokkal foglalkozom, és nagyon sokat tanulok tőlük, és általuk, magamról. Az egyik legérdekesebb korszak. Nagyon sokáig foglalkoztam óvodásokkal (óvodapedagógusként is) és persze a felnőttek állandó kísérőim, de állíthatom a legérdekesebb számomra a pubertás kor. Itt találkozom a legszélsőségesebb személyiségekkel, valóban kihívás. Sokat mondott szó a türelem, tolerancia. Valóban ezek nélkül nem lehet megoldani velük a mindennapokat. Ám azt hiszem ennél jóval egyszerűbbet tudok. Nálam két szó vált be, az egyik a kíváncsiság a másik, az elcsépelt szeretet. Ezek az alaptézisek, s ehhez jönnek hozzá a következők, mint például,hogy a kamasz énképét, énazonosságát, önbizalmát, magabiztosságát erősítsük, és alakuljon ki egy biztos elvrendszer, és értékrendszer, ami mentén fog tájékozódni és viselkedni a világban. Ha ezek megvannak, akkor nem fog fixálódni egy rossz tévutcában, lehet kipróbál dolgokat, de végül a beépített minta, érték fog győzni. Pszichológusok szerint ez a második születésünk, az első 2 éves kor körül van, és ez ugyanannyira fontos, mint a legelső.

Szerinted hogyan lehet hatni rájuk, hatékonyan együttműködni velük?

Azt kell megértenünk, hogy nekik meg kell „szülniük” magukat, és ez nekik nagyon nehéz, ahogy nekünk is az volt. Ők egy teljesen más generáció és ők, ebbe a normába születtek bele, nekik ez a normális és nem kényszeríthetjük rájuk a mi normáinkat, mert ők azt nem értik. Nekünk kell megtalálnunk a hozzájuk vezető utat, fordítva nem fog működni. Az értékrend az más, azt meg kell nekik tanítani ill. példát kell mutatni. A kamasz akkor fogja tisztelni a felnőttet, ha valamit letesz az asztalra, ha valamit szakmailag vagy emberileg felmutat, konkrétan. Nagy igazságkereső korszak ez, melyet sokszor egocentrikusan látnak és ítélnek meg. Igénylik, hogy őket is tiszteljék a felnőttek, ha ezt és a gondoskodást, szeretet érzik, akkor bármit megtesznek. Művészpedagógusként a művészeten át erre sok lehetőségünk van, ezért nekünk könnyebb dolgunk van, mint a többi pedagógusnak.
Én személy szerint hálás vagyok a diákoknak, mindegy hány évesek, hiszen nagyon sokat tanulok tőlük s remélem, én is segítek nekik megtalálni önmagukat ebben a világban.